A korall kalcium mint "örökzöld" nálam.

Nem véletlenül hívom örökzöldnek, hiszen ha most statisztikát kellene írnom az általam eddig kiajánlott anyagokról, nagy valószínűséggel a korall kalcium lenne a győztes, vagy leglábbis fej fej mellett haladna a 100 mg-os Q10 tartalmú készítményekkel.

Hogy miért szeretem ennyire a korall kalciumot?

Ez egy olyan kalciumforrás, ami közel 100%-ban fel tud szívódni az ember szervezetében, mert szerves kalciumról van szó. A korall kalciumot fosszilis korallzátonyokból "bányásszák", az okinawai szigetvilágnál. Élete során a korallzátony egy cianobaktériummal (algával) élt szimbiózisban, ami elvégezte az ásványi anyagok szervessé alakítását, tehát az emberi testbe bekerülve, annak már nem kell energiát fordítani erre a folyamatra, azonnal hasznosítani tudja a kalciumot.

A korall kalcium összetétele nagyon hasonlít az emberi vázrendszer összetételéhez: 2:1 arányban tartalmaz kalciumot és magnéziumot, valamint további 72-74 ásványi anyag és nyomelem biztosítja a kalcium felszívódását és a szervezetünk tápanyagellátását.

Egy kicsit bővebben...

A korall kalcium különlegessége abban rejlik, hogy csak ebben a fosszilizálódott koralltelepben aránylik úgy a kalcium és a magnézium, ahogyan az a szervezetünkben jól tud felszívódni. Szervezetünk, csontozatunk rendkívül sok kalciumot igényel.

Az emberi szervezet vegykonyhájában hozzávetőleg ötszáz folyamatot irányít. A kalcium segíti sejtjeinket “élelemhez” jutni. Legfontosabb a vérünk pH-értéke szempontjából, mivel vérünk sav-bázis egyensúlya semmiképp nem lépheti túl a 7,35-7,45 közötti értéket. Ha ennél lúgosabbá vagy savasabbá válna, azonnal összeomolna a keringésünk, mivel ekkor a vér nem képes a szükséges oxigénnel ellátni a sejteket.

A savasodás ezért (is) jelent nagy gondot a szervezetünk számára. A túlzottan sok savas élelmiszer miatt felszaporodott foszfort (húgysavat, tejsavat) a testünk a kalcium segítségével közömbösíti. Ha nem talál, akkor keres, méghozzá a csontokból, hajból fogakból, sejt közötti állományból

A savasodás ezért (is) jelent nagy gondot a szervezetünk számára. A túlzottan sok savas élelmiszer miatt felszaporodott foszfort (húgysavat, tejsavat) a testünk a kalcium segítségével közömbösíti. Ha nem talál, akkor keres, méghozzá a csontokból, hajból fogakból, sejt közötti állományból.

Jómagam a kapszulázott változatot részesítem előnyben (könnyebben alkalmazható, szívesebben beveszik így a vendégeim, ráadásul 180 kapszula van egy dobozban), de természetesen por formájában is meg lehet rendelni.

Koenzim Q10

A Q10 egyike azoknak az anyagoknak, amiket a leggyakrabban javasolok a vendégeimnek, pontosabban az egyike azoknak az anyagoknak, amire a ma emberének a legnagyobb szüksége van, ami könnyen "elfogy" a szervezetünkből.

A Q10, más néven ubiquinone, egy vitamin-szerű anyag, ami az összes sejtünkben jelen van (erre utal a neve is: ubi=mindenütt jelen levő), létfontosságú szerepet tölt be a sejtek mitokondriumában (energiatermelő központok) zajló folyamatokban, vagyis az energiatermelésben.

Nélkülözhetetlen szerepet játszik továbbá a sejthártya rugalmasságának megőrzésében. Ez azért különösen fontos, mert csak rugalmas sejthártyán keresztül tudnak bejutni a tápanyagok a sejtbe.

Életünk során szervezetünk folyamatosan termeli a Q10-et, de minél idősebb valaki, annál kevesebb Q10 található a szervezetében. A legjobb táplálkozással naponta 3-5mg Q10 jut be a szervezetünkbe. Ezzel szemben egy 40 éves, teljesen egészséges ember napi igénye 40-60mg. (A nem egészségesek esetében ez a szükséglet magasabb, akár 100mg is lehet.) A Q10 termelődése a szervezetben igen bonyolult, összetett folyamat, élettani körülmények között sok B-vitamin és C-vitamin, valamint számos nyomelem szükséges hozzá.

Hogyan játszik szerepet a Q10 az energiatermelésben?

Gyakorlatilag ő az "üzemanyag" a mitokondriumokban. Rérszt vesz az ATP-ADP átalakulási folyamatban. (Az ATP, vagyis az adenozin-trifoszfát egy enzim, ami a szervezet fő energiaraktározásért felelős molekulája. Amikor az adenozin-trifoszfát felbomlik és átalakul adenozin-difoszfáttá - ADP - akkor szabadul fel a szervezet számára hasznosítható energia belőle.)

A Q10 a civilizációs betegségek legjobb megelőző szere. Klinikai kísérletekkel igazolt eredmények a Q10 koenzim szerepéről:

- az oxidatív és gyulladásos folyamatok súlyosbodását megakadályozza

- pozitív hatású az idegrendszer, a reproduktív rendszer és az izomrendszer károsodása esetén

- más antioxidánsokkal kapcsolva (C-, E-vitamin) hatványozott a hatása

- erősebbé teszi az izmokat (a szívizmot is!!!)

- képes helyreállítani a sejtek légzőfolyamatait

- a véren keresztül eljut minden sejtünkhöz, és segít eltávolítani a salakanyagokat

- antioxidáns (szabadgyökfogó) hatással bír

- igen hasznos szívelégtelenségben, egyéb szívproblémákban, magas vérnyomás esetén

- ajánlott fokozott szellemi és fizikai igénybevétel esetén

Legfontosabb szerepét az izomsejtekben fejti ki, így a szívizomzat működésében is jelentősége van.

Legnagyobb koncentrációját azon emberi szervekben találták, melyek a legnagyobb igénybevételnek vannak kitéve, úgymint szív, máj, stb. Tanulmányok születtek arról, hogy a szívelégtelenséggel küzdők körében a szervezetben található CoQ10 igen alacsony értéket mutatott, s étrend-kiegészítőként bejuttatott CoQ10 támogatással mérhető javulást tapasztaltak.

Saját tapasztalatok:

A Q10 tartalmú készítmények alkalmazását mindig javaslom olyan vendégek esetében, akiknek valamilyen szív-eredetű problémájuk van: szívritmus-zavar, szív"szúrás", enyhe nyomás vagy fájdalom a mellkasban. Ezen kívül, igen hasznosnak bizonyult általános levertség, fáradékonyság esetén is, amikor a vendég úgy érezte, hogy mindig fáradt, nem alussza ki magát, nincs semmire energiája.

Minden esetben elsősorban a legalább 100 mg Q10-et tartalmazó készítményt részesítem előnyben. Tapasztalatok szerint legalább ennyi kell ahhoz, hogy a legyengült, fáradt, kifacsart szervezet erőre kapjon.

A visszajelzések alapján írhatom, hogy már igen rövid használat után is:

- megnövekedett a szert alkalmazó személyek életereje, energiája

- kipihentebbnek érezték magukat reggel, és nem fáradtak annyira el a nap végére

- jobban bírták a fizikai terhelést

- a szív is könnyebben dolgozott (pl. nem szaladt fel olyan magasra a pulzus egy lépcsőjárás során)

- szabályos lett a szívverés, megszűntek a "kiugrik a szívem" érzések

A Q10 készítmények alkalmazása, adagolása kapcsán mindig kérje ki szakember segítségét!

További elméletek... és hozzá saját gondolatok.

Félreértések és előítéletek az ortomolekuláris orvoslással kapcsolatban

(forrás: www.dollpin.hu)

Mint az már a közelmúltban feltűnt „új gyógyítási módszerek“ esetében is előfordult, az ortomolekuláris orvoslással kapcsolatban is, különböző híresztelések kerültek ki a köztudatba, melyeket ugyanúgy nehéz tisztázni, mint sok más, az előző időszak új gyógyítási metódusaival kapcsolatban elterjedt dogmákat.

(Megjegyzésem: pedig mind a fitoterápia, mind az ortomolekuláris terápia hatóanyag elvű, fizikai, biológiai, kémiai folyamatokra építő módszer...)

Először is...

Orvosok és a témát nem ismerők azt a véleményt képviselik, hogy igen sokszor nagyon magasak az adagolási útmutatás által ajánlott dózisok. Állításukat azzal a ténnyel igazolják, hogy a DGE/BAG nemzetközi táplálkozási irányérték mutatók által meghatározott adagok elegendőek.

Ezen érvelés helytelensége abból adódik, hogy ezek az irányértékek alapvetően a normál egészségi állapotú emberek szükségleteire vonatkoznak. Ezt figyelembe véve, minden a témában kompetens tudós tudja, hogy ezek az állítások valójában egy egyszerű elméleti számítási modellen alapulnak. Amerikai tudósok időközben például világosan bebizonyították, hogy a napi C-Vitamin minimális adagja egészséges, 26 és 28 év közötti férfiak (tehát viszonylag fiatalabb életkorúak) esetében legalább 200 mg naponta. Mindezek ellenére a DGE/BGA vaskalapos módon semmit nem változtatott a napi 60 mg ajánlott adagon. Amennyiben egy abszolút ép és egészséges szervezetről van szó, akkor egyes esetekben ez valóban elegendő lehet, de egyes betegségeknél ez kedvezhet akár a halálos kimenetelű következményeknek is. (Valóban, a 60 mg C-vitamin ma már pont ahhoz elég, hogy ne kapjunk skorbutot... vajon hol lenne pl. az a sok rákos beteg, aki napi 20-30 EZER mg C-vitamint kapott intravénásan? Mi lett volna velük, ha csak a napi 60 mg-ot szedik?)

A nagyobb mennyiségű tápanyag bevitele már csak azért is szükséges és ajánlott, mert segít az oxidációs stressz leküzdésében; azaz segít megelőzni, hogy a szervezetet a szabad gyökök túlságosan megterheljék.

Másodszsor...

Sokan a következőképpen élcelődnek: „Ha az ortomolekuláris orvoslás valóban olyan sok eredményt fel tudott volna mutatni az elmúlt időszakban, akkor már réges-régen mindenki erről beszélne.“

Ez egy TÉVHIT! Az tény, hogy az orvoslásnak ez az ága még nem tudta elérni, hogy az őt megillető helyre kerüljön az egészségügyben. Ez a tény azonban nem a hatékonyság hiányán alapul, hanem az ortomolekuláris orvoslással szembeni ellenálláson. A másik ok az, hogy a napjainkban tanított orvoslás számára a megelőzés még idegen gondolatnak számít. Kezelni érthetetlen módon csak akkor kezdenek, ha a megbetegedés jelei már láthatóvá és észrevehetővé váltak. Természetesen ekkor is csak tüneti kezelést folytatnak. Ez a fajta orvoslás végülis azon a tényen alapul, hogy az emberi szervezetet nem egységes egészként, hanem úgymond részeire bontva szemléli.

(Az átlag orvosnak nem jut eszébe az anya szájában keresni annak okát, hogy a gyermeke miért lett autista - pedig nagy valószínűséggel megtalálná az okot... és a nőgyógyásznak sem jut eszébe, hogy lelki terápiával és gyógynövényekkel kezeljen egy endometriosist, a durva hormonális beavatkozás helyett/ előtt, ahogyan egy bőrgyógyásznak sem jut olyasmi eszébe, hogy segíteni kellene a máj működését, stb... ezek sarkított példák, de van valóságalapjuk. Nem azt mondom, hogy nem kell a hagyományos orvoslás, mert nagyon is kell (a természetgyógyászoknak pedig folyamatosan bővíteniük kellene az egészségügyi ismereteiket...). Azonban egy olyan szemléletmódra lenne szükség az orvosok körében, ami az egész embert nézi, úgy, ahogy van, és aminek a segítségével, megértik és átlátják az ember működésének lényegét. Orvosoknak és természetgyógyászoknak egyaránt kellő alázattal és szakértelemmel, a legjobb tudásuk szerint kellene kiválasztaniuk azokat a módszereket, anyagokat, amivel a hozzájuk fordulónak a legjobbat teszik.)

Második lecke - Az ortomolekuláris orvoslásról.

Mi az ortomolekuláris orvoslás?

Az ORTOMULEKULÁRIS ORVOSLÁS ott lép közbe, ahol valamilyen hiányállapot áll fenn a „hiányosan táplált sejtek“ szintjén, melyek ezen hiányállapot következtében „elhasználódtak“ és az egészséges működés visszaállításához fontos bioenergetikai anyagokra van szükségük. Ezáltal az optimális működés az egyensúlyi állapotából kizökkentett organizmus számára újból biztosítottá válik.

Mivel az egészség a legfontosabb kincsünk, ezért a legjobbat kell biztosítanunk számára annak érdekében, hogy meg is tudjuk tartani.

Megpróbáltuk feltörni az élet kódját, de nem vesztettük el közben az iránytűt?

(Forrás: www.dollpin.hu)

Miért alakulnak ki hiányállapotok? Miért nem elég, ha csak "normálisan" eszünk? Miért kellenek vitaminok, "táplálékkiegészítők"?

Mert NEM eszünk normálisan...

Még a legszorgosabb, legodafigyelőbb, "legrendesebb" ember sem (kevés kivételtől eltekintve) eszik úgy, és annit, ahogy és amennyit kellene. Az ember sokszor:

- túleszi magát

- kevés rostot fogyaszt (emészthetőt és emészthetetlent is: gyümölcsök, zöldségek, korpák, csírák)

- sok fehérjét fogyaszt

- sok szénhidrátot fogyaszt

- nem iszik eleget

- nem iszik megfelelő minőségű italt

- nem eszik rendszeresen

- nem eszik megfelelő minőségű ételt

- nem mozog rendszeresen

- nem tölt elegendő időt a szabad levegőn, a napfényben (nem az órákig tartó napozásra gondolok, de minden nap kellene, hogy a bőrünket napfény érje. még télen is, amikor csak az arcunk látszik ki a ruhából)

"De én szedek vitamint!..." ... hallom sokszor a vendégeimet.

"És mit szed?" -kérdezem én.

"Hááát... hol ezt, hol azt! C-vitamint, meg valami multivitamint, meg ilyen teát iszom, olyan teát iszom..."

"Megnézte, hogy miből áll az a vitaminkészítmény? Ki mondta, hogy ilyen-olyan teát igyon? Milyen problémára issza? Hogyan készíti el?" -záporoznak megint az én kérdéseim.

Nem is folytatnám ezt a képzelt párbeszédet. Csak azt szerettem volna ézékeltetni, ami a mai társadalom másik legnagyobb hibája, vagyis amikor össze-vissza, válogatás nélkül, gondolkodás nélkül, de leginkább szakember tanácsa nélkül kapkodja be a különböző bogyókat. Fogalma sincs, mi van abban a "bogyóban", miből csinálták, mennyit kellene belőle szedni, azt kellene-e egyáltalán szednie, a teát hogyan csinálja, mennyi ideig szabad innia, stb. Még sorolhatnám napestig...

A táplálékkiegészítők nagy része tele van nem oda illő anyagokkal. A kedvencem, amikor egy gyógykészítményben aszpartam, aceszulfam-K van (mesterséges édesítő, erősen rákkeltő anyag). Az ember hiába veszi gyógyszertárban, vagy herbáriában a táplálékkiegészítőket és teákat, az őt kiszolgáló személy nem tájékoztatja, vagy tudatlanságból félretájékoztatja az alkalmazási tudnivalókkal kapcsolatban. (Megintcsak tisztelet a kivételtnek...)

Le is írnék néhány esetet.

1. Egy vendégemet hónapok óta kezeltem, és a panaszai nagy része el is múlt, egyet kivéve, amit az állapotfelmérés és kontrollok során is rendszeresen láttam a gép által mért adatokban: hastáji fájdalom, rendellenes széklet.

Én midnen alkalommal kikérdeztem, mit eszik, mit iszik, mit szed, stb. Biztattam, mondjon el mindent, csak úgy tudok rájönni. Nem vezetett eredményre. Végül a negyedik alkalommal, véletlenül kibökte, hogy ő szedi a mályva kapszulát, mert csak azzal tud napi székletet produkálni. Kiderült, hogy már hosszú hónapok óta szedi, rendszeresen, sokszor emelt adagban.

AMikor megkérdeztem, eddig miért nem mondta ezt, azt felelte, hogy ezt igazán nem tartotta fontosnak. Pedig ez a legfontosabb információ volt számomra, egy csapásra megmagyarázta a panaszokat. A mályva kapszula tartós szedése (ráadásul emelt adagban) bélizgató hatású, gyulladásban tartja a bélnyálkahártyákat. Azaz egy idő után már nem csak a jótékony hatása érvényesül, hanem a káros is. (Egyébként a tájékoztatón is szereel, hogy max. 2 kúrát lehet alkalmazni, szünetekkel, ezután a készítmény szedését abba kell hagyni...)

Érdekes módon, miután ez kiderült, és az illető abbahagyta a mályvakapszula szedését, megszűntek a panaszai.

2. Egy másik vendégem fenntartásokkal "felvértezve" érkezett hozzám. Kiderült, hogy valaki, valamiért megvetetett vele közel százezer forint értékben táplálékkiegészítőket, amik beszedése után semmi sem történt, a panaszai változatlanul fennáltak. Az is kiderült. hogy a javasolt szerek szedésében nem volt semmi koncepció, nem tudta, hogy mit és miért szedett. Miért van az, hogy beszedett egy csomó mindent, és mégsem történt jelentős változás?

Ennek három oka lehet:

a) Nem a panaszainak megfelelően, nem azok hátterében meghúzódó problémára kapta azt a sokmindent.

b) Az egyes anyagok egymás hatását megváltoztathatják. Vannak olyan szerek, hatóanyagok, amiket nem javasolt, sőt egyenesen tilos egymással egyidejűleg alkalmazni.

c) Az adott szer nem volt alkalmas a szervezet számára. Hiába volt javasolható a problémára, ha a szervezet nem tudott mit kezdeni vele, nem tudta hasznosítani, nem tudott az anyag felszívódni.

Annak eldöntésében, hogy melyik gyógynövény, készítmény jó és melyik nem, segít az állapotfelmérő gép szertesztelése. A terápiában én (1-1 esettől eltekintve) kizárólag azokat a dolgokat használom, amelyek 70%-feletti teszteredménnyel szerepeltek a teszt során, de mindenek előtt a célom, hogy a "100%-os" anyagokból állítsam össze a terápiát.

Egy kis elmélet.

Ígéretemhez híven a terméktapasztalatok között/mellett az Ortomolekuláris Medicina történetéről is megosztok Veled részleteket.

Ortomolekuláris medicina

...a betegség az egészség hiánya...

(Megjegyzés: ...és nem csak a betegség hiánya, hanem a teljes testi-lelki-szellemi és szociális jólét hiánya is.)

Linus Pauling amerikai Nobel-díjas vegyészprofesszor használta elsőként az ortomolekuláris medicina fogalmát. Ezzel jelölte azt a felismerést, hogy az emberi szervezetben a vitaminok, ásványi anyagok és nyomelemek optimális koncentrációja szükséges ahhoz, hogy testi, szellemi és lelki téren jó közérzettel rendelkezzünk.

Megfogalmazása a következőképpen hangzott:

"Az ortomolekuláris medicina a jó egészség megőrzésére és a betegségek kezelésére törekszik oly módon, hogy az emberi szervezetben változást idéz elő olyan anyagok koncentrációjában, melyek a szervezetben egyébként is megtalálhatók és a jó egészségi állapothoz szükségesek."

Orvosok és terapeuták rendíthetetlen munkájának köszönhetően az ortomolekuláris medicina a hagyományos orvosi biokémia és a természetes gyógyászmódok közti hidat kezdi megteremteni. Időközben az ortomolekuláris medicina négy fő tartópillére különült el:

• Hiányállapotok megszüntetése. Közismert példa erre a terhesség alatt fellépő hipokróm (vashiányos, folsavhiányos) anémia és ennek megszüntetése folsavval és vassal, vagy a hashajtó szerek mértéktelen használata miatt kialakuló kálium- és magnéziumhiány, s ennek kezelése káliumsókkal.
• Megnövekedett szükséglet. A nagyobb szükséglet egyedi biokémiai adottságok miatt is létrejöhet, főként azonban az anyagcsere megváltozott feltételei és a vele szemben támasztott követelmények következménye. Példaként a műtétet követő magasabb C-vitamin-szükségletet említhetjük.
• Megavitamin-terápia, mellyel egy-egy tápanyag hatásspektrumát gyógyszerként alkalmazza.
• Megelőzés. Nagyszabású tanulmányok támasztják alá, hogy a vitaminbevitelnek krónikus-degeneratív betegségek megelőzésében fontos szerepe van.

Összességében elmondható, hogy szinte nincs olyan állapot-legyen az fiziológiás, vagy betegség-amikor ne lenne szükség jól megválasztott és hangsúlyozottan személyre szabott vitamin -nyomelem -ásványi anyag pótlásra.

Az ortomolekuláris medicina terápiás lehetőségei:

• Méregtelenítés a sejtekben, a bélflóra szabályozása, regenerálása
• Az immunrendszer erősítése (védekezőképesség fokozásával)
• Az oxigénfelhasználás javítása, a sejtlégzés fokozása
• Védelem a szabad gyökökkel szemben
• Betegségeket és műtéteket, különösen sugár- vagy kemoterápiát követő hagyományos terápia támogatása (kiegészítése)
• Egyoldalú táplálkozásból adódó kockázatok megszüntetése
• Élsportolás támogatása a sejtszintű stressz csökkentésével
• A teljesítőképesség fokozása
• A sejtek degenerálódásának kivédése (daganatmegelőzés)
• A szövetek regenerációs készségének fokozása
• Krónikus betegségek kezelése, fékentartása

(Forrás: www.dollpin.hu)