A kókuszvízről részletesen.

A kókuszvíz tulajdonképpen egy fa nedve. Ez egy relatíve tiszta folyadék, ami sokkal inkább hasonlít a vízre, mint a tejre. Nagyon édes és ízletes, Ázsiában és a csendes-óceáni szigetlakók körében ez a kedvenc ital. A természetes cukor mellé számtalan vitamint és ásványi anyagot is tartalmaz, ami igen tápláló itallá teszi. Káliumban, kloridokban és magnéziumban gazdag, de tartalmaz némi nátriumot, cukrot és proteint is, és lényegében zsírszegény. Míg az ásványi anyagok mennyisége állandó, a cukor és protein koncentrációja a kókuszdió érésével növekszik. A kókuszvíz egy sor tápanyagot tartalmaz, köztük olyan nyomelemeket is, amelyek egyenesen a tengerből kerültek bele és hiányoznak a legtöbb ételből. A kókuszpálmák ezrével nőnek a trópusokon, és még a legapróbb szigeten is össze-vissza hevernek a lehullott kókuszdiók. Sok kicsi szigeten a kókuszvíz az egyetlen iható víz. Mindezek miatt a kókuszvíz sok ember számára életmentő jelentőségű még ma is, ezért is nevezik úgy, hogy „az élet vize.” Minthogy a kókuszvíz egy fa nedve, tulajdonképpen nem más, mint a kókuszpálma „vére.” A kókuszvíz elektrolit összetétele sokban hasonlít az emberi plazmához, ezért is használták és használják az orvosok a kiszáradás megelőzésére úgy, hogy intravénásan egyenesen a véráramba fecskendezik. Ez a folyadék mentes minden kórokozótól és élősködőtől, amikor frissen kivonják a kókuszdióból. (A trópusi éghajlaton dolgozó orvosok gyakran használták a kókuszdió levét, mint IV. megoldást, ami a II. Világháború és a Vietnámi háború idején bevett szokás volt, mivel a kereskedelmi IV. megoldásokból gyakran nem volt elegendő tartalék.) A legutóbbi kutatások kimutatták, hogy a kókuszvíz intravénás folyadékként való használata kedvezőbb, mint más kereskedelmi megoldásoké.* A kókuszvíz nem bántja a vörös vértesteket, nem okoz allergiát, a test pedig azonnal befogadja. Kiszáradás elleni használatát biztonságosnak és hasznosnak ítélték, főleg ha a beteg káliumszegénységben szenved. Valójában a kókuszvíz éppen annyira hatékonynak bizonyult egy beteg páciens túlélési idejének meghosszabbításában, mint a kereskedelmi elektrolit megoldások. Kutatások igazolták, hogy még a beteg testsúlyának egynegyedét és egyharmadát elérő mennyiségű kókuszvizet is komplikációk nélkül lehet intravénásan a szervezetbe juttatni. A kókuszvizet nagyon ajánlják a szervezet szájon át történő rehidratálásához. Trópusi területeken a kókuszvizet a hasmenéses kiszáradás ellen is használták. A hasmenés egy fő egészségügyi probléma több harmadik világbeli országban is. A Fülöp-szigeteken a halál és a megbetegedések okai között második helyen áll a hasmenés, és közel ötmillió gyermekkel végez ott évente. Túlzott fizikai tevékenység szintén kiszáradáshoz vezethet. Atléták és sportkedvelők egyaránt használják a kókuszvizet, hogy feltöltsék az izzadás következtében elveszített elektrolit mennyiséget. Legalább úgy vagy inkább jobban használ, mint jó néhány sportital. A kókuszvíz egy természetes sportital. A kókuszvíz íze a kókuszdió korától függően változik. Az öregebb, érettebb kókuszdió leve, habár jó, nem ér fel a fiatalabbéval. Sajnos, hacsak nem ott él az ember, ahol teremnek a kókuszdiók, nehéz zöldeket találni. Mostanáig a kókuszvíz megszerzésének egyetlen módja az volt, ha feltörtünk egy kókuszdiót. A természetes sportitalra támadt igény következtében megindult a fiatal kókuszdiók levének ipari csomagolása. Ma a legtöbb helyen üvegben vagy tetra pak csomagolásban már kapható.