
Ortomolekuláris Medicina
"Az ortomolekuláris medicina a jó egészség megőrzésére és a betegségek kezelésére törekszik oly módon, hogy az emberi szervezetben változást idéz elő olyan anyagok koncentrációjában, melyek a szervezetben egyébként is megtalálhatók és a jó egészségi állapothoz szükségesek." (Linus Pauling)
2010. január 31., vasárnap
A korall kalcium mint "örökzöld" nálam.

Bázikus kapszula
2010. január 27., szerda
Javaslatok a kókuszvíz alkalmazásához.
2010. január 26., kedd
Mit eredményezhet a kókuszvíz fogyasztása?
Sejttakarítás
Egyik legfontosabb hatása, hogy a kókuszvíz olyan zsírsavat tartalmaz, amely képes kivonni a zsírszövetben elraktározódott higanyt. Ugyanakkor a kókuszvízben lévő kén tartalmú aminosavak megkötik a higanyt, és megállítják szétterjedését a szervezetben. A sejtek nátrium-kálium anyagcseréjére gyakorolt pozitív hatásával képes megvalósítani az amalgám eltávolítását. A kókuszvíz segíti a sejtek tisztulását, méregteleníti az intracelluláris teret a higanytól, és megelőzi az idegsejtek közötti ingerület átvitelt csökkentő neuro-abiotrópiát.
Koleszterinszabályozás
A kókuszvíz több egy egyszerű sportitalnál vagy tápláló folyadéknál, ez egy egészség frissítő. A kutatási eredmények szerint pozitív hatással van a koleszterinre. Egy esettanulmány szerint a HDL (jó) vérkoleszterin szintjei 46,2 %-al nőttek.*
A kísérletek megmutatták azt is, hogy a májkoleszterin szintjei 26,3 %-kal csökkentek, továbbá az érelmeszesedés kockázata is 41,1 %-kal csökkent.
A vizsgálatok végkövetkeztetése az volt, hogy a kókuszvíz egy természetes, tápanyagban gazdag ital, ami segíthet megelőzni az érelmeszesedést.
.
Vizeleti és reproduktív rendszerek
A kókuszvíz régóta ismeretes a vizeleti és reproduktív rendszereken gyakorolt terápiás hatásáról. Állítják, hogy megtisztítja a húgyhólyagot a fertőzésektől, eltávolítja a vesekövet, növeli a szexuális potenciát. Egy orvosi kutatás ki is mutatta, hogy a kókuszvíz hatékonyan távolítja el a vesekövet. Dr. Eugenio Macalalag, a Fülöp-szigeteken kihelyezett Kínai Közkórház (Chinese General Hospital) urológiai részlegének igazgatója azt mondja, hogy a kókuszvíz jótékony hatása bebizonyosodott vesekővel és húgyvezetékben talált kővel szenvedő betegeknél.
A betegei felhagyhattak a művesekezeléssel (dialízissel), miután rendszeresen inni kezdték a kókuszvizet. A Fülöp-szigeteken a kókuszvizet buko dzsúsznak hívják. Dr. Macalalag arról is beszámolt, hogy sikeresen használt infúziós kezelést kókuszvízzel egyenesen a vesébe. A kezelést bukolízisnek nevezte el: a húgycsőben felvezetett katéteren keresztül a kókuszvizet egyenesen oda juttatták, ahol a kő volt, és ez a kő méretének napi csökkenését, szétbomlását, majd sebészeti beavatkozás nélküli távozását eredményezte.
Még a kókuszvíz heti 2-3x-i ivásának következtében is a vesekő jelentős zsugorodását figyelték meg, amely rövid időn belül bekövetkezett. Dr. Eugenio Macalalag azt elmondta, hogy az 1670 általa visszatérő kőproblémával kezelt betege közül a buko terápia bevezetése után csak a 13%-ának lett újra köve 10 éves intervallumban, és azok a kövek is kicsik voltak és könnyen távoztak.
A kókuszvíz egy természetes vizelethajtó, így segíti a vizelet távozását. Segíti továbbá a vizelet hígulását, így kevésbé valószínű, hogy kövek képződnek, valamint segít a már létező köveket kimosni. A kókuszvíz hasznos még a húgyhólyag fertőzéseinek megelőzésében. A kókuszvíz nemcsak kitisztítja a húgyvezetéket, hanem revitalizálja a reproduktív rendszert is.
A friss, zöld kókuszdióból kivont kókuszvíz híres arról, hogy serkenti a libidót és növeli a teljesítményt. Nincs szükség többé Viagrára; a kókuszvíz fiatalon és életerősen tart. Nem csak férfiaknak használ; 60-as éveikben járó nők is visszajelezték, hogy növekszik a libidójuk a fiatal kókuszdió levének ivása következtében.
Egy érett kókuszdió leve azonban már nem ennyire erős és hatásos. Fontos, hogy a levet friss és éretlen, zöld kókuszdióból nyerjük.
Glaukóma (zöld hályog)
A kókuszvíz hasznos lehet glaukómás betegek számára. Glaukóma akkor jön létre, amikor a folyadéknyomás a szembe abnormális mértékben megnő sérülést okozva ezzel az apró véredényeknek és a látóideg rostjaiban. Ha nem kezelik, végleges vakságot okozhat. A zöld hályogra nincs gyógymód; csupán azt lehet megakadályozni, hogy romoljon a beteg állapota. A kezelés abból áll, hogy gyógyszert tesznek a szembe, hogy enyhítsék a nyomást.
A gyógyszeres szemcseppből rendszeresen kell a szembe csepegtetni, hogy a folyadéknyomást szabályozza. A kókuszvíz bizonyítottan hatékony a szemben lévő folyadéknyomás jelentős csökkentésében. A kókuszvizet elsősorban nem a szembe csepegtetjük, hanem megisszuk, a hatása pedig 2 és ½ óráig tart. Egy hagyományos módszer szerint viszont néhány csepp kókuszvizet a szembe kell csepegtetni, majd egy melegvizes kendőt kell a szemre tenni, így kell 10 percig mozdulatlanul feküdni. Mindezek mellett, a kókuszvíz antioxidánsként is működik, megtalál és elpusztít sokféle kártékony anyagot, védelmezi a vér hemoglobinját a nitrit-okozta oxidációtól. Ezek a hatások a friss kókuszvíz használatakor a legjelentősebbek, és csökkennek, ha a kókuszvizet felmelegítik vagy feldolgozzák. Lehet, hogy ennek részben a kókuszvíz antioxidáns hatása az oka. A hályogot oxidáció okozza, szóval a kókuszvíz antioxidáns hatása nyújthat némi segítséget.
Hashajtó
Azt tudni kell a kókuszvízről, hogy ha sokat iszunk belőle, hashajtóhatással bír. Ez a tulajdonság lehet örvendetes és nemkívánatos attól függően, hogy milyen az illető bélmozgása. Azoknak, akiknek székrekedésük van, a nagy mennyiségben fogyasztott kókuszvíz üdvös lehet. Mindenki másnak a fogyasztási határérték a béltolerancia függvénye. A béltolerancia az a maximálisan elfogyasztható kókuszvíz mennyiség, ahol még nem tapasztalható hígabb széklet. Ez egyénenként eltérő. A béltolerancia a rendszeres használattal növekszik.
A kókuszvízről részletesen.

A kókuszvíz tulajdonképpen egy fa nedve. Ez egy relatíve tiszta folyadék, ami sokkal inkább hasonlít a vízre, mint a tejre. Nagyon édes és ízletes, Ázsiában és a csendes-óceáni szigetlakók körében ez a kedvenc ital. A természetes cukor mellé számtalan vitamint és ásványi anyagot is tartalmaz, ami igen tápláló itallá teszi. Káliumban, kloridokban és magnéziumban gazdag, de tartalmaz némi nátriumot, cukrot és proteint is, és lényegében zsírszegény. Míg az ásványi anyagok mennyisége állandó, a cukor és protein koncentrációja a kókuszdió érésével növekszik. A kókuszvíz egy sor tápanyagot tartalmaz, köztük olyan nyomelemeket is, amelyek egyenesen a tengerből kerültek bele és hiányoznak a legtöbb ételből. A kókuszpálmák ezrével nőnek a trópusokon, és még a legapróbb szigeten is össze-vissza hevernek a lehullott kókuszdiók. Sok kicsi szigeten a kókuszvíz az egyetlen iható víz. Mindezek miatt a kókuszvíz sok ember számára életmentő jelentőségű még ma is, ezért is nevezik úgy, hogy „az élet vize.” Minthogy a kókuszvíz egy fa nedve, tulajdonképpen nem más, mint a kókuszpálma „vére.” A kókuszvíz elektrolit összetétele sokban hasonlít az emberi plazmához, ezért is használták és használják az orvosok a kiszáradás megelőzésére úgy, hogy intravénásan egyenesen a véráramba fecskendezik. Ez a folyadék mentes minden kórokozótól és élősködőtől, amikor frissen kivonják a kókuszdióból. (A trópusi éghajlaton dolgozó orvosok gyakran használták a kókuszdió levét, mint IV. megoldást, ami a II. Világháború és a Vietnámi háború idején bevett szokás volt, mivel a kereskedelmi IV. megoldásokból gyakran nem volt elegendő tartalék.) A legutóbbi kutatások kimutatták, hogy a kókuszvíz intravénás folyadékként való használata kedvezőbb, mint más kereskedelmi megoldásoké.* A kókuszvíz nem bántja a vörös vértesteket, nem okoz allergiát, a test pedig azonnal befogadja. Kiszáradás elleni használatát biztonságosnak és hasznosnak ítélték, főleg ha a beteg káliumszegénységben szenved. Valójában a kókuszvíz éppen annyira hatékonynak bizonyult egy beteg páciens túlélési idejének meghosszabbításában, mint a kereskedelmi elektrolit megoldások. Kutatások igazolták, hogy még a beteg testsúlyának egynegyedét és egyharmadát elérő mennyiségű kókuszvizet is komplikációk nélkül lehet intravénásan a szervezetbe juttatni. A kókuszvizet nagyon ajánlják a szervezet szájon át történő rehidratálásához. Trópusi területeken a kókuszvizet a hasmenéses kiszáradás ellen is használták. A hasmenés egy fő egészségügyi probléma több harmadik világbeli országban is. A Fülöp-szigeteken a halál és a megbetegedések okai között második helyen áll a hasmenés, és közel ötmillió gyermekkel végez ott évente. Túlzott fizikai tevékenység szintén kiszáradáshoz vezethet. Atléták és sportkedvelők egyaránt használják a kókuszvizet, hogy feltöltsék az izzadás következtében elveszített elektrolit mennyiséget. Legalább úgy vagy inkább jobban használ, mint jó néhány sportital. A kókuszvíz egy természetes sportital. A kókuszvíz íze a kókuszdió korától függően változik. Az öregebb, érettebb kókuszdió leve, habár jó, nem ér fel a fiatalabbéval. Sajnos, hacsak nem ott él az ember, ahol teremnek a kókuszdiók, nehéz zöldeket találni. Mostanáig a kókuszvíz megszerzésének egyetlen módja az volt, ha feltörtünk egy kókuszdiót. A természetes sportitalra támadt igény következtében megindult a fiatal kókuszdiók levének ipari csomagolása. Ma a legtöbb helyen üvegben vagy tetra pak csomagolásban már kapható.
Kókuszvíz: egy új kedvenc a méregtelenítésben
2010. január 20., szerda
Koenzim Q10

- az oxidatív és gyulladásos folyamatok súlyosbodását megakadályozza
- pozitív hatású az idegrendszer, a reproduktív rendszer és az izomrendszer károsodása esetén
- más antioxidánsokkal kapcsolva (C-, E-vitamin) hatványozott a hatása
- erősebbé teszi az izmokat (a szívizmot is!!!)
- képes helyreállítani a sejtek légzőfolyamatait
- a véren keresztül eljut minden sejtünkhöz, és segít eltávolítani a salakanyagokat
- antioxidáns (szabadgyökfogó) hatással bír
- igen hasznos szívelégtelenségben, egyéb szívproblémákban, magas vérnyomás esetén
- ajánlott fokozott szellemi és fizikai igénybevétel esetén
Legfontosabb szerepét az izomsejtekben fejti ki, így a szívizomzat működésében is jelentősége van.
Legnagyobb koncentrációját azon emberi szervekben találták, melyek a legnagyobb igénybevételnek vannak kitéve, úgymint szív, máj, stb. Tanulmányok születtek arról, hogy a szívelégtelenséggel küzdők körében a szervezetben található CoQ10 igen alacsony értéket mutatott, s étrend-kiegészítőként bejuttatott CoQ10 támogatással mérhető javulást tapasztaltak.
Saját tapasztalatok:
A Q10 tartalmú készítmények alkalmazását mindig javaslom olyan vendégek esetében, akiknek valamilyen szív-eredetű problémájuk van: szívritmus-zavar, szív"szúrás", enyhe nyomás vagy fájdalom a mellkasban. Ezen kívül, igen hasznosnak bizonyult általános levertség, fáradékonyság esetén is, amikor a vendég úgy érezte, hogy mindig fáradt, nem alussza ki magát, nincs semmire energiája.
Minden esetben elsősorban a legalább 100 mg Q10-et tartalmazó készítményt részesítem előnyben. Tapasztalatok szerint legalább ennyi kell ahhoz, hogy a legyengült, fáradt, kifacsart szervezet erőre kapjon.
A visszajelzések alapján írhatom, hogy már igen rövid használat után is:
- megnövekedett a szert alkalmazó személyek életereje, energiája
- kipihentebbnek érezték magukat reggel, és nem fáradtak annyira el a nap végére
- jobban bírták a fizikai terhelést
- a szív is könnyebben dolgozott (pl. nem szaladt fel olyan magasra a pulzus egy lépcsőjárás során)
- szabályos lett a szívverés, megszűntek a "kiugrik a szívem" érzések
A Q10 készítmények alkalmazása, adagolása kapcsán mindig kérje ki szakember segítségét!

2010. január 18., hétfő
További elméletek... és hozzá saját gondolatok.
Félreértések és előítéletek az ortomolekuláris orvoslással kapcsolatban
Mint az már a közelmúltban feltűnt „új gyógyítási módszerek“ esetében is előfordult, az ortomolekuláris orvoslással kapcsolatban is, különböző híresztelések kerültek ki a köztudatba, melyeket ugyanúgy nehéz tisztázni, mint sok más, az előző időszak új gyógyítási metódusaival kapcsolatban elterjedt dogmákat.
(Megjegyzésem: pedig mind a fitoterápia, mind az ortomolekuláris terápia hatóanyag elvű, fizikai, biológiai, kémiai folyamatokra építő módszer...)
Először is...
Orvosok és a témát nem ismerők azt a véleményt képviselik, hogy igen sokszor nagyon magasak az adagolási útmutatás által ajánlott dózisok. Állításukat azzal a ténnyel igazolják, hogy a DGE/BAG nemzetközi táplálkozási irányérték mutatók által meghatározott adagok elegendőek.
Ezen érvelés helytelensége abból adódik, hogy ezek az irányértékek alapvetően a normál egészségi állapotú emberek szükségleteire vonatkoznak. Ezt figyelembe véve, minden a témában kompetens tudós tudja, hogy ezek az állítások valójában egy egyszerű elméleti számítási modellen alapulnak. Amerikai tudósok időközben például világosan bebizonyították, hogy a napi C-Vitamin minimális adagja egészséges, 26 és 28 év közötti férfiak (tehát viszonylag fiatalabb életkorúak) esetében legalább 200 mg naponta. Mindezek ellenére a DGE/BGA vaskalapos módon semmit nem változtatott a napi 60 mg ajánlott adagon. Amennyiben egy abszolút ép és egészséges szervezetről van szó, akkor egyes esetekben ez valóban elegendő lehet, de egyes betegségeknél ez kedvezhet akár a halálos kimenetelű következményeknek is. (Valóban, a 60 mg C-vitamin ma már pont ahhoz elég, hogy ne kapjunk skorbutot... vajon hol lenne pl. az a sok rákos beteg, aki napi 20-30 EZER mg C-vitamint kapott intravénásan? Mi lett volna velük, ha csak a napi 60 mg-ot szedik?)
A nagyobb mennyiségű tápanyag bevitele már csak azért is szükséges és ajánlott, mert segít az oxidációs stressz leküzdésében; azaz segít megelőzni, hogy a szervezetet a szabad gyökök túlságosan megterheljék.
Másodszsor...
Sokan a következőképpen élcelődnek: „Ha az ortomolekuláris orvoslás valóban olyan sok eredményt fel tudott volna mutatni az elmúlt időszakban, akkor már réges-régen mindenki erről beszélne.“
Ez egy TÉVHIT! Az tény, hogy az orvoslásnak ez az ága még nem tudta elérni, hogy az őt megillető helyre kerüljön az egészségügyben. Ez a tény azonban nem a hatékonyság hiányán alapul, hanem az ortomolekuláris orvoslással szembeni ellenálláson. A másik ok az, hogy a napjainkban tanított orvoslás számára a megelőzés még idegen gondolatnak számít. Kezelni érthetetlen módon csak akkor kezdenek, ha a megbetegedés jelei már láthatóvá és észrevehetővé váltak. Természetesen ekkor is csak tüneti kezelést folytatnak. Ez a fajta orvoslás végülis azon a tényen alapul, hogy az emberi szervezetet nem egységes egészként, hanem úgymond részeire bontva szemléli.
(Az átlag orvosnak nem jut eszébe az anya szájában keresni annak okát, hogy a gyermeke miért lett autista - pedig nagy valószínűséggel megtalálná az okot... és a nőgyógyásznak sem jut eszébe, hogy lelki terápiával és gyógynövényekkel kezeljen egy endometriosist, a durva hormonális beavatkozás helyett/ előtt, ahogyan egy bőrgyógyásznak sem jut olyasmi eszébe, hogy segíteni kellene a máj működését, stb... ezek sarkított példák, de van valóságalapjuk. Nem azt mondom, hogy nem kell a hagyományos orvoslás, mert nagyon is kell (a természetgyógyászoknak pedig folyamatosan bővíteniük kellene az egészségügyi ismereteiket...). Azonban egy olyan szemléletmódra lenne szükség az orvosok körében, ami az egész embert nézi, úgy, ahogy van, és aminek a segítségével, megértik és átlátják az ember működésének lényegét. Orvosoknak és természetgyógyászoknak egyaránt kellő alázattal és szakértelemmel, a legjobb tudásuk szerint kellene kiválasztaniuk azokat a módszereket, anyagokat, amivel a hozzájuk fordulónak a legjobbat teszik.)
2010. január 17., vasárnap
Második lecke - Az ortomolekuláris orvoslásról.
Mi az ortomolekuláris orvoslás?
Az ORTOMULEKULÁRIS ORVOSLÁS ott lép közbe, ahol valamilyen hiányállapot áll fenn a „hiányosan táplált sejtek“ szintjén, melyek ezen hiányállapot következtében „elhasználódtak“ és az egészséges működés visszaállításához fontos bioenergetikai anyagokra van szükségük. Ezáltal az optimális működés az egyensúlyi állapotából kizökkentett organizmus számára újból biztosítottá válik.
Mivel az egészség a legfontosabb kincsünk, ezért a legjobbat kell biztosítanunk számára annak érdekében, hogy meg is tudjuk tartani.
Megpróbáltuk feltörni az élet kódját, de nem vesztettük el közben az iránytűt?
(Forrás: www.dollpin.hu)
Miért alakulnak ki hiányállapotok? Miért nem elég, ha csak "normálisan" eszünk? Miért kellenek vitaminok, "táplálékkiegészítők"?
Mert NEM eszünk normálisan...
Még a legszorgosabb, legodafigyelőbb, "legrendesebb" ember sem (kevés kivételtől eltekintve) eszik úgy, és annit, ahogy és amennyit kellene. Az ember sokszor:
- túleszi magát
- kevés rostot fogyaszt (emészthetőt és emészthetetlent is: gyümölcsök, zöldségek, korpák, csírák)
- sok fehérjét fogyaszt
- sok szénhidrátot fogyaszt
- nem iszik eleget
- nem iszik megfelelő minőségű italt
- nem eszik rendszeresen
- nem eszik megfelelő minőségű ételt
- nem mozog rendszeresen
- nem tölt elegendő időt a szabad levegőn, a napfényben (nem az órákig tartó napozásra gondolok, de minden nap kellene, hogy a bőrünket napfény érje. még télen is, amikor csak az arcunk látszik ki a ruhából)
"De én szedek vitamint!..." ... hallom sokszor a vendégeimet.
"És mit szed?" -kérdezem én.
"Hááát... hol ezt, hol azt! C-vitamint, meg valami multivitamint, meg ilyen teát iszom, olyan teát iszom..."
"Megnézte, hogy miből áll az a vitaminkészítmény? Ki mondta, hogy ilyen-olyan teát igyon? Milyen problémára issza? Hogyan készíti el?" -záporoznak megint az én kérdéseim.
Nem is folytatnám ezt a képzelt párbeszédet. Csak azt szerettem volna ézékeltetni, ami a mai társadalom másik legnagyobb hibája, vagyis amikor össze-vissza, válogatás nélkül, gondolkodás nélkül, de leginkább szakember tanácsa nélkül kapkodja be a különböző bogyókat. Fogalma sincs, mi van abban a "bogyóban", miből csinálták, mennyit kellene belőle szedni, azt kellene-e egyáltalán szednie, a teát hogyan csinálja, mennyi ideig szabad innia, stb. Még sorolhatnám napestig...

A táplálékkiegészítők nagy része tele van nem oda illő anyagokkal. A kedvencem, amikor egy gyógykészítményben aszpartam, aceszulfam-K van (mesterséges édesítő, erősen rákkeltő anyag). Az ember hiába veszi gyógyszertárban, vagy herbáriában a táplálékkiegészítőket és teákat, az őt kiszolgáló személy nem tájékoztatja, vagy tudatlanságból félretájékoztatja az alkalmazási tudnivalókkal kapcsolatban. (Megintcsak tisztelet a kivételtnek...)
Le is írnék néhány esetet.
1. Egy vendégemet hónapok óta kezeltem, és a panaszai nagy része el is múlt, egyet kivéve, amit az állapotfelmérés és kontrollok során is rendszeresen láttam a gép által mért adatokban: hastáji fájdalom, rendellenes széklet.
Én midnen alkalommal kikérdeztem, mit eszik, mit iszik, mit szed, stb. Biztattam, mondjon el mindent, csak úgy tudok rájönni. Nem vezetett eredményre. Végül a negyedik alkalommal, véletlenül kibökte, hogy ő szedi a mályva kapszulát, mert csak azzal tud napi székletet produkálni. Kiderült, hogy már hosszú hónapok óta szedi, rendszeresen, sokszor emelt adagban.
AMikor megkérdeztem, eddig miért nem mondta ezt, azt felelte, hogy ezt igazán nem tartotta fontosnak. Pedig ez a legfontosabb információ volt számomra, egy csapásra megmagyarázta a panaszokat. A mályva kapszula tartós szedése (ráadásul emelt adagban) bélizgató hatású, gyulladásban tartja a bélnyálkahártyákat. Azaz egy idő után már nem csak a jótékony hatása érvényesül, hanem a káros is. (Egyébként a tájékoztatón is szereel, hogy max. 2 kúrát lehet alkalmazni, szünetekkel, ezután a készítmény szedését abba kell hagyni...)
Érdekes módon, miután ez kiderült, és az illető abbahagyta a mályvakapszula szedését, megszűntek a panaszai.
2. Egy másik vendégem fenntartásokkal "felvértezve" érkezett hozzám. Kiderült, hogy valaki, valamiért megvetetett vele közel százezer forint értékben táplálékkiegészítőket, amik beszedése után semmi sem történt, a panaszai változatlanul fennáltak. Az is kiderült. hogy a javasolt szerek szedésében nem volt semmi koncepció, nem tudta, hogy mit és miért szedett. Miért van az, hogy beszedett egy csomó mindent, és mégsem történt jelentős változás?
Ennek három oka lehet:
a) Nem a panaszainak megfelelően, nem azok hátterében meghúzódó problémára kapta azt a sokmindent.
b) Az egyes anyagok egymás hatását megváltoztathatják. Vannak olyan szerek, hatóanyagok, amiket nem javasolt, sőt egyenesen tilos egymással egyidejűleg alkalmazni.
c) Az adott szer nem volt alkalmas a szervezet számára. Hiába volt javasolható a problémára, ha a szervezet nem tudott mit kezdeni vele, nem tudta hasznosítani, nem tudott az anyag felszívódni.
Annak eldöntésében, hogy melyik gyógynövény, készítmény jó és melyik nem, segít az állapotfelmérő gép szertesztelése. A terápiában én (1-1 esettől eltekintve) kizárólag azokat a dolgokat használom, amelyek 70%-feletti teszteredménnyel szerepeltek a teszt során, de mindenek előtt a célom, hogy a "100%-os" anyagokból állítsam össze a terápiát.
2010. január 16., szombat
Egy kis elmélet.
...a betegség az egészség hiánya...
(Megjegyzés: ...és nem csak a betegség hiánya, hanem a teljes testi-lelki-szellemi és szociális jólét hiánya is.)

Linus Pauling amerikai Nobel-díjas vegyészprofesszor használta elsőként az ortomolekuláris medicina fogalmát. Ezzel jelölte azt a felismerést, hogy az emberi szervezetben a vitaminok, ásványi anyagok és nyomelemek optimális koncentrációja szükséges ahhoz, hogy testi, szellemi és lelki téren jó közérzettel rendelkezzünk.
Megfogalmazása a következőképpen hangzott:
"Az ortomolekuláris medicina a jó egészség megőrzésére és a betegségek kezelésére törekszik oly módon, hogy az emberi szervezetben változást idéz elő olyan anyagok koncentrációjában, melyek a szervezetben egyébként is megtalálhatók és a jó egészségi állapothoz szükségesek."
Orvosok és terapeuták rendíthetetlen munkájának köszönhetően az ortomolekuláris medicina a hagyományos orvosi biokémia és a természetes gyógyászmódok közti hidat kezdi megteremteni. Időközben az ortomolekuláris medicina négy fő tartópillére különült el:
- Hiányállapotok megszüntetése. Közismert példa erre a terhesség alatt fellépő hipokróm (vashiányos, folsavhiányos) anémia és ennek megszüntetése folsavval és vassal, vagy a hashajtó szerek mértéktelen használata miatt kialakuló kálium- és magnéziumhiány, s ennek kezelése káliumsókkal.
- Megnövekedett szükséglet. A nagyobb szükséglet egyedi biokémiai adottságok miatt is létrejöhet, főként azonban az anyagcsere megváltozott feltételei és a vele szemben támasztott követelmények következménye. Példaként a műtétet követő magasabb C-vitamin-szükségletet említhetjük.
- Megavitamin-terápia, mellyel egy-egy tápanyag hatásspektrumát gyógyszerként alkalmazza.
- Megelőzés. Nagyszabású tanulmányok támasztják alá, hogy a vitaminbevitelnek krónikus-degeneratív betegségek megelőzésében fontos szerepe van.
Összességében elmondható, hogy szinte nincs olyan állapot-legyen az fiziológiás, vagy betegség-amikor ne lenne szükség jól megválasztott és hangsúlyozottan személyre szabott vitamin -nyomelem -ásványi anyag pótlásra.
Az ortomolekuláris medicina terápiás lehetőségei:
- Méregtelenítés a sejtekben, a bélflóra szabályozása, regenerálása
- Az immunrendszer erősítése (védekezőképesség fokozásával)
- Az oxigénfelhasználás javítása, a sejtlégzés fokozása
- Védelem a szabad gyökökkel szemben
- Betegségeket és műtéteket, különösen sugár- vagy kemoterápiát követő hagyományos terápia támogatása (kiegészítése)
- Egyoldalú táplálkozásból adódó kockázatok megszüntetése
- Élsportolás támogatása a sejtszintű stressz csökkentésével
- A teljesítőképesség fokozása
- A sejtek degenerálódásának kivédése (daganatmegelőzés)
- A szövetek regenerációs készségének fokozása
- Krónikus betegségek kezelése, fékentartása
Acerola cseresznye, a természetes C-vitamin bomba

Az acerola vagy barbadoszi cseresznye (Malpighia glabra, cereso, escobillo, health tree, Puerto Rican cherry) mintegy öt méter magasra megnövő, lombhullató fa, amely nagy mennyiségű, 1-
A gyümölcs értékét az adja, hogy jelentős mennyiségben tartalmaz C-vitamint.Összehasonlítva a naranccsal, az acerola cseresznye a C-vitamin 30-szorosát valamint a magnézium és pantothensav kétszeresét is tartalmazhatja. Emellett a gyümölcsben található még vas, kalcium, foszfor, a vitaminok közül pedig az A- vitamin, a thiamin (B1-vitamin), riboflavin (B2-vitamin) és a niacin (B3-vitamin). Összességben az acerola cseresznyében kb. 150 alkotórész azonosítható. Az acerola cseresznye C-vitamin tartalma az érés során gyorsan csökken, ezért a kereskedelmi forgalomba hozandó gyümölcsöt zöld állapotban szüretelik le.
Brazíliában az acerola-lé annyira elterjed, mint Észak-Amerikában a narancslé. A friss gyümölcsöt a természetgyógyászatban láz és hasmenés esetén alkalmazzák. Gyulladásgátló, adstringens és vizelethajtó hatású, artériás stimulánsként hat a májra és az idegrendszerre, valamint használható szív-tonikumként is. Természetes erősítést nyújt az acerola cseresznye anémia, diabetes, magas koleszterinszint, májprobléma, reuma, tuberkulózis esetén valamint a lábadozás során.
Magas C-vitamin tartalma miatt az acerola cseresznyét hatásos antioxidánsként és potens gyökfogóként is értékelik.
Az Acerola cseresznyéből készült "rágótablettát" elsősorban gyermekeknek ajánlom (de a felnőttek is - köztük jómagam - élvezettel fogyasztják), mivel finom, cseresznye ízű, kisebbek számára is könnyen elfogyasztható, és - ami a legfontosabb - természetes C-vitamint tartalmaz. Egy tablettában 100mg C-vitamin van, ami a kicsik napi szükségletét fedezi. Betegség kialakulásakor viszont akár napi 6-10 tablettát is lehet adni a gyermekeknek életkortól függően, szépen elosztva a nap folyamán.
2010. január 13., szerda
Hogy is jön össze a FITOTERÁPIA az ORTOMOLEKULÁRIS medicinával?

A FITOTERÁPIA lényege a gyógynövények, gyógytáplálékok alkalmazása a gyógyulási folyamatok elősegítésére. Az ORTOMOLEKULÁRIS medicina lényege pedig a gyógytáplálékok, tehát vitaminok, nyomelemek, ásványi anyagok terápiás mennyiségben való alkalmazása... A kettő szépen belesimul egymásba.